Tulajdonképpen beszélgetünk. Te elmondod, hogy miért fordultál hozzám, miben tudok hozzájárulni a helyzeted jobbá tételéhez vagy előmozdításához, én pedig kérdezek. Látszólag egy szimpla beszélgetés.
Valójában ennél sokkal több. A folyamat felépítése, az ülések sorrendje és egymásra épülése, a kérdések, amiket vélhetően nem vagy nem így tettél fel magadnak, és a helyzet, hogy ott ülök veled szemben és várom a válaszod – ez mind együtt, észrevétlenül kialakít egy olyan dinamikát (mondhatnám azt is, hogy erőteret), amely olyan új felismerésekhez – nem ritkán AHA élményekhez – megoldási alternatívákhoz, és ami a lényeg: felhajtóerőhöz juttat, amelyek végül elvezetnek a célodhoz.
Az ülések során meghatározzuk, pontosítjuk a célodat. Ez talán a legfontosabb része a folyamatnak. Cél nélkül ugyanis nincs célba érés. Ha most arra gondolsz, hogy azt sem tudod, mi a célod, semmi gond! Remek eszközök állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy kihámozzuk a „nem tudom” típusú válaszok mélyéről azt, amire valójában vágysz.
Megnézzük, mivel rendelkezel már most ahhoz, hogy elérd a célodat, és mik azok a külső vagy belső körülmények, amik ezt nehezíthetik. Számba vesszük a lehetőségeidet – amikre most még talán nem is gondolnál – és még megannyi további szempontot, a hozzáállásodat, a hitrendszereidet, belső fékeidet … lehetetlen felsorolni mindazt, amit átrágunk, átformálunk, újra építünk, hogy végül minden a helyére kerüljön, és Te oda juss, ahová már az elején is vágytál, csak nem hitted, hogy sikerülhet, vagy nem tudtad, hogyan.
A látszólagos beszélgetések során valójában egy nagy és csodálatos utazásban veszünk részt, ahol a Te úti célodat ütjük be a GPS-be, én pedig beülök melléd az autóba, hogy végig kísérjelek, míg oda nem érsz.
Ha úgy érzed, útra kelnél, azt mondom: ne várj tovább, irány a boldogság!