Történet egy pohár vízről

“Egy pszichológus sétálgat körbe az előadóteremben, miközben a stresszkezelésről beszél a hallgatóságnak. Amikor felemel egy pohár vizet, mindenki azt várja, hogy a “félig tele vagy félig üres” kérdést teszi fel. Ő azonban mosolyogva azt kérdezi: “Milyen nehéz ez a pohár víz?”
Különböző válaszok érkeznek a hallgatóságtól a víz súlyát megbecsülve.
A tanár azonban így válaszol: “A víz abszolút súlya nem számít. Hogy milyen nehéznek érzem, az attól függ, hogy meddig tartom. Ha csak egy percig tartom, nem okoz problémát. Ha egy órán át tartom, fájni fog a karom. Ha egy egész napig tartom, a karom elzsibbad és érzéketlenné válik, majd megbénul. A víz valódi súlya egyik esetben sem változik, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.”
Majd így folytatja: “A stressz és az aggodalom az életben olyanok, mint ez a pohár víz. Ha egy pillanatra megéled, semmi sem változik. Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni. Ha az egész napod ebben telik, egy idő után bénultságot érzel, majd végül képtelen leszel bármit is tenni.”

Van olyan régóta tartogatott érzelmed, szokásod, gondolatod, élethelyzeted vagy személy az életedben, aminek vagy akinek a jelenléte már bénítóan nehéz?  

Megkönnyebbülnél, ha letennéd? 

Le tudod tenni?

Ha az első két kérdésre igen a válasz, de még nem jöttél rá, hogyan, vagy úgy érzed, egyedül nem vagy képes rá, a coaching folyamattól ehhez is támogatást kaphatsz.

Irány a boldogság!